Akkor én is tételesen ....
... belelátni a gondolatokba ... Hm. Azt hiszem, nem szeretnék. Én legalábbis úgy vagyok ezzel, hogy akkor nem lennének érdekesek az arcok, a gesztusok.
... repülni ... Na, ez igen! Nem véletlen, hogy a repüléssel kapcsolatos álmaink mindig jó érzésekkel töltenek el. Mély vágyainkat fejezik ki ezek az álmok.
... lakatlan szigeten ... De csak tudva, hogy amikor vissza szeretnénk térni onnan, akkor abban se akadályozhat semmi és senki.
... boldognak lenni ... Kinek nem ez a vágya? De ha belegondolsz, maga a vágy is olyan, mint a boldogság, csak sokan ezt sem ismerik fel, inkább síránkoznak.

Valóban nem nagy vágyak, csak éppen egész életünket fémjelzik, és ha jól belegondolsz, egyik sem lehetetlen....

Azt írod egyik sem lehetetlen. belelátni mások gondolatiba úgy tudnék, ha nagyon ismerném azt, akinek a gondolatait szertném tudni.... de ez csak egy szűk kör lehet. Én itt olyan emberek gondolataira gondoltam, akik távolabb vannak tőle, de mégis meghatározzák a döntéseik az én életemet is.
Repülni, szárnyalni mindig is szerettem volna. S ha mélyen elgondolkodok ezen, tán egy picikét meg is tudom valósítani. A magam síkján, a magam életében , mert úgy igyekszem alakítani, hogy az nekem jó legyen. Lehet önző vágy, de miért ne tenném meg.
Lakatlan sziget.... igen, feltétele, hogy akkor tudja visszatérni, mikor én szeretnék.... Kell nekem, sokszor érzem a nyugalom, a "magány" - belső magány szükséges ahhoz nekem, hogy tovább tudja sokszor lépni az utamon....
Boldogság. Alajáratban boldognak mondhatom magam, Nem panaszkodom. Jó nekem, De tán egyes területekben mégis hiányt érzek. S ha az meglenne.... tökéletes lenne minden.
Vagy túl sokat kérnék? Túl sok volna a vágyam? nem hiszem. Alkalmazkodó típus vagyok. Mégis sokszor megkeserítik a napjaimat mások, olyanok, melyeket felsoroltam...

@mary5555 ( vannakdolgok.blog.hu ): Ugye? Ugye? Végső soron oda jutunk, hogy egyik se lehetetlen, csak nem szó szerint kell értelmezni. :)