Ha feltekintek az éjszakai égre
S látom ott a fényes csillagot,
Elképzelem, miért ne képzelhetném..?
Az, a kis csillag, csak nékem ragyog…
Körbe tekintek s merengek
A tó vizébe mélyedek…
Látom ott tükröződni kíváncsi arcom,
Mely mostanában réveteg...
Úgy érzem, enyém a táj, enyém a holdfény
Visszatekint rám boldogan.
Nyugtatom magam minduntalan azzal.
Ha hinni tudsz ebben, ha képzelődsz is,
Érzed, akkor sem hazudsz…
Érted a csöndet, érted a némaságot
Mert minden titok nyelve ez a hang.
Nem szólal meg, de érzed
A szívedben visszhangot ver, mint egy harang.
Rád tekintek. Látod?
S nem beszélek.
De szemem mélyén neked sokat mondhatok...
Ugye érted? Miért e csend?
Vajon miről hallgathatok…?
(2009. szeptember 1.)
