Lelkem hívja a messzeség,
Ne múljon el, ne még!
Szaladni kéne, futni tán,
hinni, az élet vár még rám.
Álmokat szőttem szüntelen
Most megdőlni látszik,
Mondd!
Ugye nem?
Azt mondják az álom bűntelen,
Ezért ne haragudj rám Kedvesem.
Arcomra hull egy rőt levél,
suttogva szól: - Ne félj!
Kinyújtom érte kezemet,
s a szívem fölé emelem.
Sírdogál az őszi szél
Minduntalan Terólad mesél.
Megpendül egy dal a hurokon,
hangjait magamban dúdolom.
Elindulnék, futnék Feléd,
S szárnyra kapna az őszi szél.
De jó is lenne indulni
Karodban megpihenni,
Lágy dallamot hallgatni
S nyugodt lélekkel elaludni.

(2009. október 9. )