Állj meg egy kicsit, ülj le és figyelj rám!

 Ne, most ne szaladj a tennivalók után, megvár a munka, ne aggódj! Egész héten, egész hónapban, éveken keresztül csak hajtasz, pénzt keresel, karriert építesz, próbálsz helytállni munkában, magánéletben, barátok között. persze, kéne lazítani néha, de most nincs rá idő, majd a jövő héten, a jövő hónapban, majd egy másik évben, vagy egy másik életben?

 Gondold át. tényleg így akarsz leélni egy hosszú-hosszú életet?

Vagy van más út is???

Emlékszel még a gyerekkorodra?

Fel akartad fedezni a világot, terveket szőttél, ábrándoztál, élvezni akartad az élet minden egyes pillanatát. Mi lett az ábrándokból? Ó, ne legyints, ne mondd, hogy "gondtalan, naiv gyerekkor." Akkor még tudtad, érezted, hogy azért vagy a világon, hogy átéld, és élvezd minden egyes pillanatát. Az a gyermek még mindig benned él, néha félénken szót emel, emlékeztet az élet ezerszínű szépségére, de te elhallgattatod.

"Majd holnap, majd jövőre, majd tíz év múlva." Folyton ezek a szavak...

Te nem unod még?

Már nem veszed észre az élet színeit, a tavasszal kipattanó rügyeket, az ősszel lehulló leveleket, vagy a fehér hópelyheket, nem érzed a levegő fűszeres illatát, nem állsz meg gyönyörködni egy szál virágban, a naplementében, vagy a csillagfényes éjszakában. Te csak rohansz, meg sem állsz. és mikor már megállnál, talán összeszorult szívvel érzed: már késő.



Csukd be kicsit a szemed, mesélek neked valamit.

Álmaimban csodálatos tájon járok. Körös-körül lágy vonalú hegyek övezik a látóhatárt, ölükben kedves, meghitt hangulatú kis falvak pihennek. A felkelő nap aranysugaraival szelíden simogatja végig az ébredező tájat. Érzem a hegyek lélegzetét, a levegő részegítő, fűszeres illatokkal teli, a madarak boldogan dalolnak, végtelen nyugalom, béke és csend árad körülöttem. A környező hegyek közül kiemelkedik egy, vicces formája van, mintha egy nagy étvágyú óriás kiharapott volna belőle egy darabot. A fűszálakon még fázósan reszketnek a szivárványszínű harmatcseppek, akárha álmukból ébredtek volna, a virágok nyújtózkodnak, lerázzák magukról az éjszaka fátylát.

Láttad már?

Érzékelted már?