Este mindig kertészkedek, locsolok, körbenézek és élvezem az illatokat.. Általában kint ér a sötét.. észre sem veszem, csak teszek, veszek és már sötét van..
Sose megyek úgy be a lakásba, hogy ne feküdjek egy kicsit a hintaágyba és ott ringatózva, élvezzem a buja illatokat, madarak beszélgetését és az este szépségét..
Szeretett cicusom odafekszik a lábamhoz...
Őrzi a nyugalmam...
Imádom a tavaszt, de a nyári estéket is kedvelem....
Mikor már hűvösebb van... kint ücsörgök s bámulok, mélázok azon, a legszebbek pillanatok csakis ezek...
Kényeztethetem magam,.. bár gyorsan peregtek a percek, órák és hihetetlen sebességgel a napok, de sebaj várom a következőt.
Emlékszel még a kicsi hattyú történetére?
Mikor kibújt a hattyú a tojásból , másképpen nézett ki, mint a testvérkéi a kicsi kacsák. Nem volt aranypelyhes, tipe-topa topánkájú.... csámpás volt és szürke, ezért mindenki csúfolta...
Amikor azonban felnőtté vált, elállt a lélegzetük...
Azt hiszem mi magunk is kicsi hattyúk vagyunk..
Furcsaságokat hoz elénk mindig az élet.... de nem kell foglalkozni vele...
Ne bántson sose bennünket a bántó szó, igyekezzünk minél hamarabb lepergetni magunkról... elfelejteni....s ha ez sikerül és még ezután is önmagunk tudunk maradni....akkor büszke hattyúvá serdülhetünk:)
