Miért jutott eszembe?
Mert mostanában annyira szép , jó dallamúakat hallok, hogy már ez nem is lehet véletlen... mintha nekem küldenék mind, mindegyiket, hogy átérezzem mennyire szép is az élet....
a dalok, a szavak, az érzések, a mosolyok, az ölelések....melyeket nap, mint nap megkapok....
Nem lehet véletlen. Vannak ilyen napjaim, sőt hónapjaim is, mikor minden úgy összejön, ahogy szeretném. Simán megy minden, mint a karikacsapás...
Természetesen ennek ellenkezője is megvan, mikor inkább a homokba dugnám a fejem, vagy egy kis szigetecskére vonulnék.... hogy csak magam lehessek... vannak ilyenek...
egyszer lenn egyszer fenn, jó után következik a rossz...
ez az élet természetes körforgása...
( még jó, hogy tudjuk:))) )
A zene: hangok egymásba kapaszkodó füzére. Mélységek és magasságok, ölelkezés egy harmóniában, keményen és tisztán, vagy lágyan és megadóan.
A zene: fölzaklat vagy megnyugtat, veled búsul vagy örül, ünnepel vagy gyászol.
Mindenhol jelen van. Figyelted?
Zenére mulatunk, győzelmet ünneplünk, kesergünk bajainkon, altatjuk gyermekeinket, szeretkezünk a kedvesünkkel, köszöntjük az ünnepelteket, utolsó útjukra kísérjük halottainkat.
Képzeld el zene nélkül az életet! Hogy könnyebb legyen, képzeld el zene nélkül a filmeket.... Ugye, milyen sivár, szürke és unalmas lenne?
Amíg ezeket leírtam, csend volt körülöttem. De most megyek és meghallgatom a kedvenc számaimat...:)))
