Kis nyugalom, csend, gondolatszárnyalás. Pár perc, de nagyon jó és kikapcsol a napi robotból, nyüzsiből.
Nézek ki az ablakon és van, amikor semmit nem látok az előttem lévő világból, hanem máshol járok...
Aztán egyszer csak látom a fényeket, a mozgást, az eget és ha szerencsém van, azaz nincs felhő, akkor a csillagokat is. És most látom a Holdat. Nagyon érdekes: homályos és narancssárgás fénye van. Olyan furcsa, hiszen még nem láttam ilyen színűnek, ugyanakkor gyönyörű.
Milyen természetesnek veszem, hogy ott van, közben rájövök, hogy milyen keveset tudok 'róla'. Merthogy annyi babona, és tudományos tétel szól "mellette/ellene", az apály-dagály jelenségtől kezdve a boszorkányságig, a versek és történetek, mitológia és monda, tudomány és művészet... mind-mind foglalkozik ezzel a mindennapi vendégünkkel.

Nekem az jut mindig eszembe, ha ránézek, oly titokzatos.
Miért félünk tőle, miért misztikus számunkra a jelenléte? Tán azért, mert elérhetetlen, felfoghatatlan jelenség?
Nem is tudom.
De szeretem nézni, merengeni , gyönyörködni a színében.
Vonz, nagyon vonz.