Csak úgy mondom neked/nektek , hogy kezdem  jól érzem magam itt.. Éppen nemrég kérdezték tőlem , mi a jó a blogolásban,  hiszen olyan "személytelen". 

Személytelen????? - kérdezem én...

 Lehet úgy szimpatikus valaki, hogy azt sem tudom kicsoda-micsoda, ki a felesége, ki a  férje,  ki a gyereke, ki a barátja.... de lassan megismerem a gondolatait bizonyos dolgokról, érzékelem, hogy van-e humorérzéke vagy nincs.

Mitől vidám, mitől szomorú, mi tetszik neki, mi nem....

Mivel foglalkozik éppen a gondolataiban... 

No persze az ember úgyis egy idő után továbblép ezen...  aki igazán érdekli, azzal valahogy biztos kialakul egyfajta kötődés, barátság  és a bejegyzéseiből is nyilvánvalóvá válik pár dolog. Ez egy kihívás, hogy hogyan lehet valaki  őszinte , hogyan tud "mesélni" úgy, hogy azért a kellő távolságtartás megmaradjon. Egészen mély érzelmekről, számomra fontos értékekről, történésekről, gondolatokról beszélni, írni úgy, hogy nem kell mellé adni az életrajzomat, kinek a mije vagyok, hol és mikor és egyáltalán...

Látom, sokan már évek óta teszik ezt,  biztos megtalálták benne a varázst, amiért ennyire kitartóak tudnak lenni... tán éppen a blogok olvasásával, írásával építik magukat, azzal pihenik ki a napi teendőiket... ismereteket szereznek másoktól...

Kíváncsi vagyok én meddig leszek itt. Mennyi időt fogok belefektetni szívesen... mert ugye szívesen teszi az ember, amit  elkezd és amit tesz...