Bármennyire közhelynek hangzik is, magamnak kellett rájönnöm: Ha elvárásokat fogalmazok meg másokkal szemben,  csak úgy várhatok el valamit másoktól, ha ahhoz én is tartom magam...

Most akkor tulajdonképpen mit jelent, hogy valami közhely?
Mi az, hogy közhely? Amikor ezt hallom valamiről, akkor rájövök, hogy valójában az a valami igenis hordoz magában igazságot... akkor az miért baj? Merthogy a közhely lekicsinylő státuszt, illetve értelmet nyert, pedig az igazság, bölcsesség talán nem ezt érdemelné. Talán ott a hiba, hogy annyit mondjuk azt a valamit, hogy elveszíti a jelentőségét (elcsépeljük...?...). Hm. Ez ömagában elég elkeserítő és sajnálatos. Ugyanakkor lehet, hogy éppen azért mondjuk sokszor, mert igaz és okulni lehet belőle. Talán nem önmagában a szavakat kellene nézni, hanem azt, hogy ki és miért mondja, milyen helyzetben, milyen céllal. Mindezt persze összeesküvés elméletek gyártása nélkül lenne célszerű és célravezető megtenni.

Van egy életfelfogásom, amit szerintem  sokan így is éreznek mint én... ha úgy érzed kevés az időd valamire... akkor mondd magadnak minden tevékenységnek annyi időre van szüksége, amennyit szánsz rá.

Kétfajta életutat lehet követni. Van aki hagyja, hogy történjenek vele a dolgok... úgy mondják sodródik az árral...Számára mindig éppen az a fontos, amivel foglalkozik. Ennek a felfedezős, lazább tempónak megvannak az előnyei: érik benyomások, futó örömök, jó és rossz dolgok.

Olyan ez, mintha az ember kis erdei ösvényen járna, lehet, hogy közben meglát egy őzgidát, szemlélődik s öröm járja át a lelkét, mert ugye ilyenekre is szükségünk van. Van, aki pedig az országúton  az autópályán halad. Sokkal gyorsabban célt ér. De kimarad néhány örömből.

Aki az erdei ösvényen jár, néha nem is akar hatékony lenni.... élvezni akarja az élet örömeit.