„A beszédem akkor lesz egy velem,
ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet.”
Mennyi energiát fecsérelhetünk el, amikor üres szavakat váltunk üres emberekkel! Sok ilyen ember van, ki csak beszél, beszél, be nem áll a szája, de igazából, ha végiggondolod, vajon mit akar veled közölni.... a sok beszéd után is rejtély marad... Ezekkel a kapcsolatok egy idő után nagyon unalmassá válnak...
Hallgatunk másokat, de magunkról semmit sem mondunk...Nem is akarunk, mert nem tartjuk érdemessé rá a másikat...
Sok baj származott már a fölösleges beszédből.
Ha hallgatni tudtunk, abból soha. Miért van ez? A hallgatás beleegyezésnek számít, mondják az okosok... biztos, hogy így van....???? Én nem hiszem..
Abban viszont biztos vagyok... Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk.
Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit érdemes elmondani. Hallgatnunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.
